A reaktív elme nem úgy raktározza el az emlékeket, ahogy mi ismerjük őket. Engramnak nevezett, sajátos típusú mentális képmásokat raktároz el. Ezek az engramok a reaktív elmében tárolt felvételek, amelyekben a legapróbb részletek is szerepelnek minden érzékletről, amely a részleges vagy teljes „öntudatlanság” pillanatában jelen volt.
Egy példa az engramra: Egy nőt olyan erővel ütnek arcul, hogy elájul. „Öntudatlanná” teszik. Oldalba rúgják, és azt mondják neki, hogy ő hazug, hogy hitvány, hogy mindig meggondolja magát. Közben felborul egy szék. A konyhában folyik a csap. Egy autó elhalad odakint az utcán.
Az engram folyamatos felvételt tartalmaz mindezekről az érzékletekről.
A reaktív elmével az a baj, hogy azonosságokban „gondolkodik”: egyik dolog azonos a másikkal.
Az egyenlet ez: A=A=A=A=A. A reaktív elme mérlegelése ezzel az engrammal kapcsolatban ez lenne: a rúgás okozta fájdalom egyenlő az ütés okozta fájdalommal, egyenlő a felboruló székkel, egyenlő az elhaladó autóval, egyenlő a vízcsappal, egyenlő azzal a ténnyel, hogy ő hazug, egyenlő azzal a ténnyel, hogy hitvány, egyenlő azzal a ténnyel, hogy ő mindig meggondolja magát, egyenlő a férfi hangszínével, aki megütötte, egyenlő az érzelmekkel, egyenlő egy hazug emberrel, egyenlő egy folyó vízcsappal, egyenlő az ütés fájdalmával, egyenlő a rúgás területén jelen lévő szervi érzettel, egyenlő a felboruló székkel, egyenlő azzal, hogy az ember meggondolja magát, egyenlő... De minek is folytassuk? Az engram minden egyes érzete egyenlő az engram összes többi érzetével.
Olvassa el Az engram „bekapcsolódása” című részt, és tudja meg, hogy ezek a tapasztalatok milyen módon vannak hatással az emberre.
